Késés késés hátán

Az elmúlt 36 órában háromszor tettem meg a Szolnok - Kőbánya-Kispest távot, ebből két alkalommal 1 óra körüli késést sikerült produkálni.

Tegnap délután, amikor megírtam a postot, azt gondoltam, hogy úgysem történik semmi. Tévedtem: a 20:15-ös 1 órás késéssel indult. A mögötte jövő IC 45 percet. Addig is fizikát tanultam.

Ma, amikor kimentem a KöKire, bemondták, hogy a szokásos 14:25-ös gyors (a Nyugatiból) 15 percet késik. Nem baj, gondoltam, úgyis 5 perc múlva jön egy zónázó. Jött is. Ülőhely nem nagyon volt, Monorig álltunk. Monoron, a vezérlő megadta magát. Megszűnt a kapcsolat a mozdonnyal, ezért a mozdonynak körül kellett járnia. Ez a művelet tartott vagy 45 percig, mert el kellett engednünk egy tehervonatot és a gyorsot is. Mire a mozdony eljutott a vonat elejére, a következő ütem Ceglédig közlekedő vonata is utólért minket. Mivel a mi vonatunk még nem tudott elindulni, elengedték a ceglédit. Át is szállt mindenki, üvegkoporsó, halkonzerv és természetesen nem lehet minden ablakot kinyitni.

Én inkább maradtam a szolnoki vonaton. Legalább volt hely, és annak ellenére, hogy Bhv, nem zavart senkit sem, hogy le voltak húzva az ablakok.

Albertirsán el kellett engednünk a 15:25-ös vásárhelyi gyorsot is. Szolnokig már majdnem rendben ment minden, eltekintve 50 perces késtől. A gyorsot itt utól is értük...

Höri