Ezen a héten öcsém elviszi a fényképezőgépet, úgyhogy most egy kicsit vágányzár lesz. De azért majd próbálok alkotni valamit. Az utóbbi időkben próbálgatom a kanyarbanahosszúvonat stílust elsajátítani, több-kevesebb, inkább kevesebb sikerrel.
Ma is így jártam, bebuktam a statika vizsgát, úgyhogy az alaphangulat nem volt a legjobb. Az az egy vígasztalt, hogy mehetek haza. Szép volt az idő, a Nap már mendegélt lefele, tehát itt lehett ám fényképezni. Azaz lehett volna, ha az elemek nem adják fel. És természetesen a tartalék garnitúra is éppen üzemen kívül helyezte magát. Pedig tényleg lett volna mit. Szánsájn volt bőven. Pont a kedvenc témám is előjött, amikor színt vált a szerelvény. Meg lehetett volna örökíteni, milyen az, amikor 120-nál veri fel a port a naplementébe... Na mindegy,majd legközelebb.
Ráadásul lemaradtam egy előzésről is: Rákos után egy személyvonatot előztünk, így a bal oldali vágányon haladt a gyors, a személy meg a jobbon,egymástól 200 méterre. Kár érte.
Ezeken kívül persze voltak egyéb, a vasúttól független dolgok is: puszta, mindenféle jóval. Már Pest után is láttam pár őzet, de Tápiógyörgye után, közvetlen a sínek mellett 3 is volt. Rajtuk kívül fácánok, sólymok, és mindenféle madarak, állatok megmutatták magukat az utazóközönségnek. Úgyhogy hatványozottan is sajnáltam, hogy nem volt kraft a gépben. De mondjuk állatokról végképp nem tudnék értelmes képet csinálni. Inkább csak nézem őket.
Addig is egy nem túl jó kép a már említett előzésről.
Höri
0 komment:
Megjegyzés küldése