Elnézést kérek, de a vizsgák miatt eléggé ingerszegény környezetben leledzem. Valójában eddig az idő és a kedv hiányzott. Meg azon kívül, hogy nagyon nem szeretem a 7-es buszcsaládot, részben a járhatatlan Thököly út, a busz, mint közlekedési eszköz és azon tény miatt, hogy csak a Keletiig üti meg a hölgy utastársak külleme a több, mint kellemes szintet, nem sok mindent tudtam volna írni.
Az elkövetkező hetekben a megfelelő vasutas portálok a Székely gyors utazása körül fognak forogni. És most ez a blog is, hiszen péntek reggel felkeltem és kikerekeztem a vasútra megnézni ezt a jeles alkamat. Köszönhetően a 120a vonal reggeli zsúfoltságának a különvonat késése kompenzálta az enyémet, így nem maradtam le semmiről. Jó volt újra élőben látni a 17-est.
És ha már a skandináv csodánál járunk, meg kell említenem, hogy hozzám is beköltözött egy svéd hölgy (Sajnos nem egy szőke hajú, kékszemű északi szépség személyében.),a nagy mozdonybeszerzés első darabja, a 19-es piros NOHAB a Rocotól. Úgyhogy most el is határoztam, hogy egy kicsit NOHABozok. Úgyhogy lehet örülni.
Kárpátaljáról pedig öcsém hozott pár képet (Kösz.). Van benne minden földi jó, amit a Kárpátok csak adhatnak nekünk: D1-es, tolatósteher böhömnagy mozdonnyal, Európa közepe vasúti híddal, fonódott vágány és szép hegyek fenyvesekkel, Tiszával.
Höri
0 komment:
Megjegyzés küldése