Tour de Budapest

Szombat reggel 6:23-kor indultam el egy zónázó személlyel Szolnokról. Posta Bhv-k, Papagájjal, semmi különös. A Nyugatiból 4-6V pótló busszal az Oktogonig mentem volna, ha ki lett volna írva, hogy nem a villamos megállójában áll meg, hanem az éjszakaiéban. Visszagyalogoltam, MillFav-val a Bajza utcáig.
Nyelvvizsga és vissza az Oktogonra. Ismét elrontottam, az ellenkező irányba indultam el. Most én voltam hülye. Vissza a Nyugatiba, ahol felszálltam egy Dezsőre. A hármas csatolt Dezső, ahogy azt illik.

Újpestnél szálltam le, hogy megnézzem ezt:

Átsétáltam rajta, megkajáltam és felszálltam az 5-ös metróra. Irány a Sziget! Valójában engem csak a Hajógyári szigetre vezető híd szerkezete érdekelt. K-rácsos tartó, 4-esért ment a kérdés statika vizsgán. (És meg is lett.)

Tovább a Széll Kálmán térre az 5-ös majd a 2-es metróval. Itt meguntam a várakozást, és inkább átmentem az Endresz György térre. Itt vártam be az UV nosztalgiavillamost.

A Déli-pályaudvaron felszálltam egy gyorsított dunaújvárosi személyre, így alkalmam nyílt kipróbálni, hogy mit is tud a Flirt. Megy, mint a meszes, kényelmes, halk és valahogy így néz ki belülről:

Kelenföldön szálltam le, amit éppen átépítettek.

Innen villamossal, majd metróval átmentem a Nyugatiba. Itt szintén táplálkozással kezdtem, utána kimentem megnézni, hogy van-e valami érdekesség. Volt…
A Talent Szobra ment, zónázóként. Kiindulva a 100-ason közlekedő zónázókból, úgy gondoltam, hogy majd megáll valahol még a BKSz határain belül, ahol én majd leszállok. Rosszul gondoltam…
Ennek az lett az eredménye, hogy sikeresen eljutott Vácra. A személyzet rendes volt, nem büntetett meg, hanem adott jegyet, ráadásul a felár nélküli fajtából.

Róla sem tudok többet elmondani, mint a Flirtről. Összehasonlításként álljon itt egy kép az ő belső teréről is:

Vácon irányváltás, mármint nekem, mert azonnal indult visszafelé egy Bhv-s inga. Tele volt kirándulókkal, szórakozni indulókkal, úgyhogy meglehetősen hangulatos volt. Itt sajnos nem volt időm fotózgatni, mert rohantam meccsre, és se jegyem, se időm nem volt.

Visszafelé az utolsó gyorssal, a püspökladányival jöttem, éjfélre otthon is voltam, ahol ismét evés-ivás következett. Nem tétlenkedtem sokáig, indultam is tovább a megfelelő vendéglátóipari egységbe, hogy kipihenjem a napot.

A végeredmény: kb. 300 km gyalog, metróval, busszal, villamossal és vonattal, majd’ 20 óra alatt.

Höri