A nagy buszteszt

Úgy néz ki, hogy 10 év kihagyás után ismét van magyar buszgyártás. Merthogy az egykor világszerte ismert Ikarus és a mostanság szárnyait bontogató Credo szeretné buszaival lecserélni a ma már öregnek mondható budapesti buszpark egy részét. Ma délután egy kisebb városkörbejáró túra keretében kipróbáltam az indulókat.

Ikarus V187

Vele két kanyart is tettem, az elsőt az Astoriától a Keletiig.

Mondhatnám, hogy az első találkozás, de ez nem lenne igaz: a 18-as villamosról már láttam.

Itt pediglen már a Baross téren.

Az előd, az Ikarus 280-as. Ez a példány, a 11-80-as személyes kedvencem. Szintén a Baross téren.

Credo Citadell 19

Ha a BN18-asoktól eltekintünk, akkor ilyesmivel most taláélkozok először élőben. Ez a sok nép nem az új jövevényekre volt kíváncsi, csak a szokásos pénteki felfordulásnak adtak táptalajt.

A busznak még kísérete is akadt.

És itt már a Bornemissza téren az elődökkel, két Ikarus 435-ös.

És akkor teljes valójában az egyik főszereplő. Szerintem nem lett egy csúnya darab.

És ilyen belülről. 2 megállónyit ültem, annyira kényelmes, hogy a városon belül zötykölődjön vele az ember.

A konkurencia is megérkezett.

És akkor még pár szót róla is. Elsőre azt mondanám, hogy az orra egy kicsit hasonlít a C80-asra. Egy nagyon picit.

 

És akkor a belbecs: hasonlókat tudok róla is elmondani. Talán csak annyi, hogy a központi leszállásjelző egy pöppet halvány.

Mivel ez egy verseny, kellene valami győztest hirdetni. Ez jelen esetben el fog maradni, mert őszintén szólva én mind a két típussal meg vagyok elégedve. Nem sértődnék meg, ha több is lenne belőlük, mindegy, hogy melyikből. Itt inkább döntsenek majd a gazdaságossági mutatók.

És ami még nagyon tetszett, az a sok érdeklődő. Nem csak busz vagy közlekedésbarátok, hanem nagymamák unokákkal, az egyszerű utas, adófizető is kíváncsi volt rá és fontosnak tartotta tudni, hogy mire költik a pénzét.

És a végére egy kis vasút is: 11 vagy 12 kocsis gyorsvonat. Mármint alapból vonat, mert az valahol itt kezdődik.