3700 kemény magyar forintot pengetek ki a BKV-nak azért, hogy 30 napig igénybevehessem a szolgáltatásait. Meg a MÁV-ét és a Volánét. Mivel a biciklizés életveszélyes, ezrt nem nagyon van más választás. Azt már megszoktuk, hogy ragad a rendszer a kosztól, meg olyanokat is felengednek a buszra, akiknek nem biztos, hogy szabad lenne felszállniuk. Azt már kevésbé tolerálom, ha ebből a pénzből olyan emberek kapnak nagyon sokat vissza, akiknek nem kellene. Az meg már minősíthetetlen, hogy mindeközben kirohad alólam a busz. Szó szerint.
Most kivételesen nem szakadt szét. Már amikor felszálltam, aggódtam, hogy mi lesz, mert eléggé betegen duruzsult az Ikarus. És amitől féltem, be is következett: a buszsofőr kénytelen volt leszállítani az utasokat a Kosztolányin, mert a busz már nem volt biztonságos.
Állítólag XXI. század, állítólag Európa, állítólag világváros. Valójában XX. század eleje, valójában Mogadishu-alsó (1. Nem akartam Balkánt írni, ők már lehagytak. 2. A különbség csak annyi, hogy mi még nem lövünk.)
A helyzet teljesen hasonló: gyakorlatilag anarchia van. A vezetők 100 milliós végkielégítést kapnak, de a cég 30 milliárdos hitelt halmozott föl, a dolgozókat épphogy kifizetik és karbantartásra már egyáltalán nincs pénz. Üdvözöljük a Szép Új Világot!
Höri
0 komment:
Megjegyzés küldése