“500+-os túránk talán legkülönösebb részéhez érkeztünk: Sárospatak. Sok időnk nincs, hiszen a miskolci személy után pillanatokon belül már érkezik is Sátoraljaújhely felől a csak hétvégente, munka és iskolaszüneti napokon közlekedő Sóstó IC. (A környék lakosságának kezdeményezésére a vasút vizsgálja annak a lehetőségét, hogy minden nap járjon a vonat.) A kényelmes, klímás motorvonatban első osztályú mellett szakasz és étel-, ital automata is az utazóközönség rendelkezésére áll, akik egészen meg is töltik a kocsit, ami pár perc várakozás után indul Níregyházára.
Apróhomok 3 vágányos állomásán már vár minket a Zemplénagárd-Pálháza személy. Érkezésünk után már indul is tovább, mi még megvárjuk az átszállókat.
A következő állomás Kenézlő. Csak egy-két ember le és felszállása jelenti az utascserét, de muszáj várnunk, hogy lezárják a hidat.
Átkelünk a Tiszán és egyből meg is állunk Dombrádon. A hídra vezető töltésen néhány autó még megvárja, hogy egy rövidke tehervonat is keresztezze a folyót. A normál nyomtávú kocsikat egy Mk48-as húzza. Ma már csak a teherszállítás, nosztalgia és a hótörő menetek élén vitézkednek.
Kisebb-nagyobb falvak mellett és néha a falvakban halad vonatunk. Az érintett megállók többségében rendezett peront, esőbeállót, kerékpártárolót és néhány helyes parkolót látunk, amit még hétvégente is előszeretettel használnak a helyiek.
Megérkeztünk Herminatanyára. 5 perces várakozás, szemből jön a Dombrádi személy. Egy komoly, 3+vezérlő kocsis, mozdonyos vonat, kerékpárszállító szakasszal és az elővárosi vonatokra jellemző, kicsit kemény ülésekkel.
Még meg sem állt, de a mi vonatunknak már szabadot mutat a jelző és a pályafenntartási telep mellett folytatjuk utunkat.
Kótajon vár keresztre a Nyíregyházáról Sátoraljaújhelyre közlekedő gyorsított személy. Hasonlóan a mi vonatunkhoz, ez is egy motorkocsi. Délidő és nyár lévén most elég egy egység is.
Sóstógyógyfürdőn nagy a nyüzsgés: a csonkavágányon egy villamos motorkocsi, míg a peron túloldalán egy nosztalgia gőzös vár minket nyitott kocsijaival. Vonatunk egészen kiürül, de azért van, aki velünk együtt utazik tovább Nyíregyházára. Csak 2 percet állunk, már indulunk is.
Elhaladunk az átrakó és a kocsitároló mellett. Jó pár személykocsi várja, hogy vonatba sorozzák őket, amire az a hétköznapokon, a csúcsforgalomban szükség is van.
Az alig egy órás út után Nyíregyházára pontosan érkezünk, így fél óránk marad a záhonyi vonatig, hogy feltöltsük készleteinket.”
(A valóssággal történő bármilyen egyezés csakis a véletlen műve.)
0 komment:
Megjegyzés küldése