“Furcsán hangzik: a Budapestről érkező hibridről szállunk le Kecskeméten, hogy folytathassuk utunkat Budapestre.
Az utolsó kisvonat indulásáig még van annyi időnk, hogy ismét vegyünk valami harapni és innivalót.
Vonatunkat két, a már Kótajon megismert motorkocsi alkotja: az első Kiskunmajsa, a második Kiskőrös felé közlekedik. Még pár fotó és beszállás. Mi értelemszerűen a másodikban helyezkedünk el.
Kecskemét-Alsóig a nagyvasúttal párhuzamosan, és az állomás előtt azon átkelve érjük el az első megállót, majd megyünk tovább Törökfái felé, ahol majd vonatunk ketté válik. Útközben elhaladunk az átrakó mellett. Itt található pályafenntartó és a vontatási telep, ahol néhány nosztalgia kocsi társaságában pihen egy motorkocsi.
Orgoványban keresztezünk az ellenvonattal és egy tehervonattal, ami itt is néhány normál nyomtávú kocsit és egy Mk48-ast jelent.
A kései időpont miatt fáradtan tekintünk ki az ablakon és csak elképzelni tudjuk, hogy mi lehet odakinn a pusztában.
Alig több, mint egy és egy negyed óra alatt érünk Kiskőrösre. Útközben kicserélődött és megfogyatkozott alkalmi utitársaink száma. A Kecskemétről hazatérő dolgozókat felváltotta néhány, a környék falvaiból és tanyáiról szórakozni induló fiatal.
Miután mindannyian leszálltunk, a motorkocsi elindul az éjszakai szállásául szolgáló motorszínbe, mi pedig a nagyvasúti peron felé, hogy megvárjuk az utolsó szabadkai vonatot.”
(A valóssággal történő bármilyen egyezés csakis a véletlen műve.)
0 komment:
Megjegyzés küldése