Jelentem, túléltem. Kötelező jelleggel táborozni kellett Gödön, ahol különböző geodéziai problémákat, feladatokat oldottunk meg, vagy mutattak be. És el is kellett menni oda valahogy, az a valahogy pedig a vonat volt. Az oda- és a visszaútról, valamint szabadidők alatt készült képekből ide teszek párat. Később megpróbálom majd a többi képet is beerőltetni.
3-án reggel 6 előtt pár perccel már a vonat mellett kuksoltam, zsebemben a 121 km-es jegyemmel.
A Nyugatiban a félig meddig lezárt csarnok fogadott, olyan 8 körül.
Ha jól emlékszek, a 2222-es számú vonatra szálltunk át, élén a 430-as BDt. Jobbra a 13-as Flirt.
Megérkezés, lepakolás után egyből kezdődtek a mérések, itt fotózgatni nem igazán volt idő. Viszont később, azaz kedden már volt idő, de ekkor az időjárás romlott el. Majdnem sikerült elázni, de a 17-es Hernyóról azért még készült egy kép.
Legközelebb csütörtökön látogattam ki Alsógöd megállóhelyre, néhány kép erejéig. Nem mentem ki fölöslegesen, a 153-as Gigant majd 30, zúzottkővel rakott lengyel kocsit cibálva próbálta felvenni az esti csúcsforgalom tempóját, ahogy én láttam sikeresen.
Még aznap este vacsora után a Duna partján is üldögéltem egy kicsit, ahol egy másik, mondhatni kötöttpályás közlekedési módot sikerült utolérni. Tiszai gyereknek sajnos szokatlan az ilyesmi.
De azért kacsát otthon is láthatok.
Szombat este két részletben látogattam a vasút környékét. Első alkalommal a 11-es Gorillával sikerült találkozni Alsógödön.
Másodjára Göd állomáson sikerült lekésni egy dupla Bobós menetet. Helyette egy csatolt zónázó Flirt maradt.
A 9 nap után egy kissé fáradtan indult mindenki hazafelé. Sietni kellett, hogy elérjük a VB döntőt. Ebben az előzővel megegyező szerelvény segített minket a Nyugatiig.
Hazaérve egy eddig idegen téma, az MRCE Dispolok éjfekete 189-ese örvendeztetett meg gabonavonata élén.
A táborról csak annyit, hogy a félnapok során bemutatott gyakorlatok hasznosak volt, az ellátmány indokolatlanul sok zöldségzöldjét tartalmazott, a lépcső használhatatlan volt, viszont hangulat az hatalmas. Ezúton is köszönöm a bajtársaknak a túléléshez szükséges mérhetetlen mennyiségű hülyeséget és az oktatóknak a hasonló nagyságrendű türelmet!
0 komment:
Megjegyzés küldése