Amiről itt még nem volt szó: haditechnika. És hogy az ember ilyet lásson el kell utazni Kecskemétre. Amihez persze a legjobb megoldás a vonat. De tényleg: aki kocsival jött, az egy darabig a dugóban álldogálhatott. Inkább ne filozofáljunk ilyesmin, hanem induljunk is el!
Reggel 7 óra körül tántorogtam ki a vasútra, az este romjai még látszódtak. Vettem jegyet Lakitelken át és Indóház Extrát. Útitársam volt Gyula, a főszponzor, és a 6-os Uzsgyi.
Út közben köd és alacsony felhőzet próbálta kedvünket szegni, sikertelenül. Teli vonattal csattogtunk az alföldi pusztán, jó hangulatban, amikor is a következő helyre értünk:
Utastájékoztatás felső fokon. És ez a hely még a kulturáltabbak közé tartozott, mert volt olyan is, ahol egy megállónév tábla volt az összes utasforgalmi létesítmény. Utascsere az útátjáróban. De volt olyan hely, ahol a folyamatos fejlesztéseknek nyomát véltük felfedezni, láthatóan frissen kihelyezett, fóliába burkolt menetrendek formájában. Mire Kecskemétre értünk, már egy fokkal jobb idő fogadott minket.
Vonatunk nem várakozott sokat, alighogy leszálltunk, már indult is tovább Dombóvárra, persze már másik vonatszámon.
A vasútállomáson iránybuszok fogadtak, minket egy Ikarus C60-as vitt ki a repülőtérre.
Egy kis sorbanállás és már benn is voltunk. Mint a hülyegyerek a csokigyárban: mindent megtapogatni, megnyalogatni, mindenre felmászni, mindent hazavinni…
Volt, akinek ma is dolgozni kellett. (Ők adták a készenlétet: a Pumák Jas-39-esei.)
Ha jól emlékszek, az első kötelék, amit láttunk, a lengyeleké volt, az Iskra Team. (Szégyellem magam, de nem emlékszek a gép típusára.)
A nagy gépek szerelmeseinek kötelező darab: a pápai C-17. A le- és a felszállás kb. 500 méteren megtörtént. Szép darab vas.
A helvétek F-5-ösökkel kápráztatták el a nagyérdemét. Én őszintén meglepődtem azon, amit ők ott fenn alkottak. Kellemes csalódás.
Következő prigád a Krila Oluje, a Vihar Szárnyai. PC-9-es svájci madaraikkal egy látványos bemutatót hoztak nekünk Zadarból.
Szerintem a nap fénypontja a Török Csillagok voltak. Allah fiai a mondhatni szokásos, fergeteges hangulatot keltettek repülésükkel, a hozzá választott zenével és a kommentátorukkal.
Utolsó kötelék a Frecce Tricolori. Az olasz együttestől szintén nem ezt vártam, 10 gépükkel végrehajtott bemutatójuk jól látványosra sikeredett.
Az egyedül repülökről és a statikus bemutatókról nem írtam, de azokból is volt bőven, és hasonlóan látványosak voltak. A szervezés pedig majdnem hogy példás. Voltak kissebb fennakadások, de nagy hibákról nem tudok beszámolni. Gratulálok a szervezőknek, szép munka volt!
Hazafelé szintén vonattal jöttünk, de mellékvonali romantika helyett a 13707. számú különvonattal vágtáztunk mindenféle villamosított fővonalon. Érdekessége a vonatnak, hogy a párhuzamos IC-vel ellentétben nem állt meg Ferihegyen és Nagykőrösön, viszont megállt Monoron. Néhány Bhv kocsi és a 2273-as Papagájról volt szó.
A végére csak annyit tudok írni, hogy aki teheti, az holnap menjen Kecskemétre, vonattal! Megéri!
0 komment:
Megjegyzés küldése