Ismételten üdvözlöm a Nagyérdeműt a majd’ két hetes kényszerpihenő után! Ez idő alatt sem tétlenkedtem, úgyhogy (nemsokára szó szerint is) dübörögjön tovább a Vágányzár!
Valahol ott hagytam abba, hogy elköszöntöm, utána repülőnapoztam, majd el is vonultam délre. Ha más is nyomomba szegődne, és véletlenül vonattal tenné ezt, akkor egy kiadós vonatozás után ez a látvány fogadná:
De mivel kevés ilyen elvetemült van, segítek a többieken: Splitben vagyunk. Itthon néhányan latin/olasz nevén, Spalattoként ismerik. Akik még így is nehezen találják meg e helyet, azok IV Béla királyunk uralkodásnak idejéből emlékezhetnek e vidékre. A már említett úriember a tatárok elől először Kliss (Clissa) majd Trau (Trogir) várába menekült. Kettejük között fekszik Split, akkor még kevésbé jelentős városa.
IV, Béla királyunk gondban lenne, ha manapság itt kellene, hogy útbaigazítson minket. Kliss vára kihalt, Trau egy üdülőváros, ellenben itt van Split, mint Horvátország második legnépesebb városa.
Uraim, ha a pokolban egyszer az a gondolatjuk támadna az ördögöknek, hogy várost építsenek, az bizonyosan olyan lenne, mint Selmecbánya.
Mikszáth Kálmánnak szerencséjére nem adatott meg, hogy lássa Split mai formáját, mert a fönt leírtak erre a városra jobban illenének. Diocletianus palotájának környékére és a tágabban vett óvárosra a szűk utcák, régi és egyre nagyobb számban felújított házakon kívül néhány szocreál betonépület a jellemző, sokszor az ókori alapokon közép és újkori építésű házakban műanyag nyílászárókkal, mindezek teljes összevisszaságban. Az autópálya fölött átívelő aquaduktról meg már ne is beszéljünk…
Kijjebb haladva változik a kép: széles sugárutak mentén félelmetes betonházak. Alakjuk az általunk megszokott téglatest formától teljesen elütnek, semmilyen szabályosságot nem mutatnak.
De nyomban térjünk is vissza a sínek világába. A spliti vasútállomás közvetlenül a város központjában van, csupán pár lépésre az ókori várostól. És ha jobban megnézzük, egy intermodális csomópontot fedezhetünk fel. Amilyen közösségi közlekedési eszköz megfordul a városban, az itt mind megtalálható: vonattal a hajdani Keleti Blokk, buszokkal pedig a volt Jugoszlávia bármely vidéke mellett a közeli települések és persze az egész város elérhető a helyi buszokkal.
Az állomás épülete az utca felől alig észrevehető. Fák, árusok bódéjai és a buszállomás takarja a nem túl nagy épületet.
Viszont ha belép az ember, el sem hiszi, hogy a Balkánon van. A mi Keletinkkel vagy Nyugatinkkal ellentétben egy tiszta kis állomást találunk. A klimatizált váróteremben csomagmegőrző, pénztár, eredményjelző és a menetrendek szolgálják az utazókat. A legtöbb dolog ki van írva angolul, németül vagy éppen olaszul is, a pénztárosokkal is meg tudja értetni magát az ember, de sajnos a hangosbemondás csak horvátul van.
Az állomás 5 vágányos, a peronokon ilyen táblák mutatják, hogy hova és mikor indul vonat, de szükség esetén azt is megmondja, hogy mennyit késik.
Első nap, amikor megérkeztem kissé kihalt volt az állomás. Egyedül 7123 001 és 002 egység alkotta vonat várt indulásra. vasárnap lévén a vonat tömve volt, igazán jó hasonlat a nagykörúti 4-6 villamosok egy hétfő reggele lehetne.
Valójában volt egy másik vasúti jármű is: egy MDDlm jellegű, emeletes autószállító-kocsi állt az egyik csonkavágányon, a hozzá való rakodó előtt. Az állomáson két ilyen rakodó is rendelkezésre áll.
User’s manual, szerintem egyértelmű.
Ez lett volna a megérkezésem napja, két héttel ez előttről. De most már újra itthon vagyok, ha kicsit szétesve is. Most nem mondok semmi előzetest, de a téma jó előre garantált.
0 komment:
Megjegyzés küldése