Két héttel ezelőtt rugaszkodtam neki a nagy útnak. 48 kilométer a távolság a két állomás között az első dalmát vonalon. A jegy 20%-os kedvezménnyel 46.80 kuna volt. Nem veszek végig minden állomást és megállóhelyet, próbálok az érdekesebb részekre koncentrálni.
Az első képet 7123 015 és 016 alkotta egység és a 7122 001 motorvonat együtteséről készítettem. Előbbi Zágráb felé viszi utasait, míg utóbbi ugyan abba az irányba indul, de nem jut messzire, csak Kastel Stariig, mint spliti elővárosi vonat.
Az előbbi szereplők mellé csatlakozik egy MDDlm az egyik csonkavágányon.
Na, nem a bejegyzésnek van ilyen hirtelen vége, hanem csak a vasútnak. A második legdélebbi pont az országban, ahova el lehet jutni vonattal. Az előző képpel együtt egy felüljáróról készült.
És meg is érkezett vonatom az 5. vágányra. 2062 042-3 és két Bl jellegű személykocsi.
Ha jól sejtem itt annak idején a WC volt, most viszont a drótszamarakat hozhatjuk magunkkal. Hasonló megoldások itthon sem ismeretlenek, az egykori első osztályú, majd visszafokozott kocsikon szintén van lehetőség kerékpárral együtt utazni.
A hasonló hazai kocsikkal ellentétben itt egy fülkében 6 ülés van. De jó is volt, amikor Újszászra lehetett hasonló luxusban utazni…
Split Pregrađe állomás volt az első megálló egy hosszú alagút után. Itt tárolják és készítik elő a személyvonatokat. A képen szereplő szerelvénnyel még találkozunk ma.
Következett Solin. Itt ágazik ki a kikötő felé vezető vonal, így értelemszerűen sok a tehervonat errefelé. Az országban öt kikötő közelíthető meg vasúton, ezek közül a spliti a második legnagyobb.
Egy ismerős. Valami ilyesmire gondoltam annak idején. Ha nem is irányvonatban, de itt van.
Még mindig itt árválkodik a tavaly magát csúnyán összetörő ICN. A 2123 009 és 010 alkotta egység innen nem messze balesetezett. A megfelelő fórumokon elég sok információ összegyűlt annak idején. Az Index ide vonatkozó cikke itt olvasható.
Repesztünk a hegynek felfelé. A vonalon alig találunk egy egyenes vagy éppen vízszintes szakaszt. A legnagyobb emelkedő, amire emlékszek 26 ezrelék volt.
És itt is vagyunk a baleset helyszínén. Ahol a mozdony jár, körül-belül ot siklott ki a második szerelvény. Erről videó is készült, itt meg lehet nézni. Csak a miheztartás végett: ezen a szakaszon 25 ezrelékes lejtő van.
Most a másik irányból, Split felé nézünk. Valahol itt siklott ki a szerelvény és a középen látható sík részen állt meg.
Lassan túljutunk a vízválasztón. A pálya ezen a részen majdnem végig ilyen töltéseken és bevágásokban halad. A tenger felől szabad szemmel is messziről látszik az alépítmény környezetétől elütő színe és hatalmas, vagy legalábbis alföldi szemnek szokatlan mérete miatt.
Egy érdekesség. Ha jól sejtem, ez a létesítmény fénykorában bunkerként szolgálta Jugoszláviát.
Átérve a vízválasztón elromlott az idő, de a fényképezést folytattam, ki tudja mikor járok megint arra. Innentől lejt a pálya. A kép közepén van egy kis fehér folt, nevezetesen Primorski Dolac. Ez Dalmácia másik arca, a tengertől távol. A mészkövön kívül itt nem sok minden van. A helyiek vagy bejárnak dolgozni egy közeli városba, vagy kis földjeiken termesztenek uborkát, paradicsomot, fügét és olivát vagy kecskét, birkát tartanak.
Balra, középen van egy fehér csík, az előző kép ott készült. Mire ide lejutottunk, kétszer álltunk meg. Vonóvezeték, őrház, füttykaró és nem egy hazai mellékvonalon zötykölődünk!
A 7122 027-es motorkocsi a fontos csomópont, Knin felé indul.
Perkovic állomás utca felöli oldala. Anyaga az itt kötelező mészkő. Nem gondolná róla senki, de ez egy csomópont, itt ágazik ki a Sibeniki mellékvonal.
Ez a vonat éppen a szárnyvonalról érkezik. A 2062 056-os gép dübörgését már messziről hallani lehetett, amint a majd 30 kocsit fölhúzta ide.
A tehervonat megállt, majd a gép vonatom végére állt.
7122 013 számú motorkocsi Krajinából érkezett. Rövid tartózkodás után továbbindult Sibenik felé. Az eredeti elképzelés szerint el szerettem volna utazni a régi velencei kikötővárosba, de a netes menetrend nem adott ki semmilyen megoldást sem. Meglepődtem és egy kicsit el is szomorodtam, hogy ki kellett hagynom ezt a vonalat a baki miatt.
Mint mondottam, a sibeniki egy mellékvonal, de a képen az látszik, hogy van utas bőven. Szerintem egy kicsit csalóka, mert nyár van, általában talán van egy-két turista, aki vonatozásra adja a fejét. Itt éppen egy olasz csoport veszi be a motorkocsit.
Egy másik tehervonatról majdnem lemaradtam. A 2062 108-as vontatta rövid, silóskocsikból összeállított tehervonat szabályosan átvágtatott az állomáson.
A csík a betonban egy elszabadult vonattól származik. Szerintem.
Így néz ki az állomás első vágánya. Oldalrakodó, a változatosság kedvéért mészkőből. A gép a vonatomé volt. A fényszórók ne zavarjanak meg senkit, pont az ellenkező irányba közlekedett. Ott jártamkor az ilyen apróságokra nem igazán figyeltek.
Ahogy megígértem, itt a Pregrađe-n látott szerelvény. Viszonylata Split-Budapest. Az első kocsi pedig egy szerb jármű. Kár, hogy nincs a forgóvázáról róla kép, érdekes, a miénktől meglehetősen eltérő a kialakítása..
Messzibe szakadt hazánkfiai. Hosszú még az út a Keletiig. Amúgy negyed órát késett.
Brdasce megállóhely. Az utasforgalmi létesítmények árulkodnak jelentőségétől. Maga a megállóhely a hegyoldalon van, lenn a völgyben pedig néhány ház. Érthető módon, jó pár megálló környékén, ahol lehetett, autók álltak. A homemade P+R ezen a vidéken is hódít.
Stílusos kép a vízválasztó után, a tengert így látja meg az utazó.
Mindjárt áthaladunk a tengerparttal párhuzamosan futó 8-as főút, a Jadranska Magistrala egyik felüljárója alatt.
Nem túl jól sikerült kép egy tipikus megállóhelyről. Az vizuális utastájékoztatóval ellentétben a magasperon, az egyenkorlát, a világítás és az S tábla mindenhol kötelező darab. A lejtviszonyjelző sem ritka jelenség arrafelé.
A solini fűtőház, háttérben a tenger. Az ex-svéd motorkocsikat kivéve az összes, a környékre jellemző jármű rajta van a képen.
Vonatom értelemszerűen Split felé robog, de a jobb vágány a kikötőbe vezet. Oda csak tehervonatok járnak. Valójában a várostól északra fekvő öböl egy nagy kikötő.
A cement mellett előre gyártott vasbeton elemek is készülnek itt. Érthető, hisz az alapanyag kéznél van.
Vagonmosó. A torony kitört ablakai arról tanuskodnak, hogy már jó ideje nem működik.
A hazai viszonyokhoz szokottaknak mondom: hihetetlen, de igaz, ilyesmi itthon is létezik.
A kocsimosót nem tartottam túl idillinek, hogy zárókép legyen. És ez sem lett az. A spliti haditengerészeti kikötő látképével fejezem be a túrát.
0 komment:
Megjegyzés küldése